Az �jszaka k�dl�tt, mikor �t szerettem,
hal�dtak a kertben a k�sei r�zs�k,
zokogtak a habok az �szi erekben,
s m�la �r�let volt a f�ldi val�s�g.

Ifjus�gom �des r�zsakoszor�j�t
a porba vetettem, meg�ltem a v�gyat,
lelkemre suhant a n�ma szomor�s�g,
mint a beteg holdf�ny, oly szomor�, b�gyadt,

oly szomor�, b�gyadt, mint d�lt sz�kesegyh�z,
hol a b�s falakon a nyirkos l�g bej�,
rozoga ablakot csunya fergeteg r�z,
s f�ty�l a r�seken az �szi leveg�.

Mint s�r� muzsika, a hangja oly sz�p volt,
az �sz huga volt �, mert sokat hallgatott,
a lelke b�cs�cs�k, tisztafeh�r �gbolt,
s szomor�, szomor�, mint egy szel�d halott.

A cs�kja hideg-b�s, ak�rcsak a m�rv�ny,
olyan hideg �s b�s, �s a haja sz�ke,
illata reszketett �desen �s �rv�n,
mint hal� r�zs�� az �szi id�be.