Anne de Noailles
Baba 2005.02.23. 21:06
Ha egyszer meghalok, e knyv hirdesse majd: szvbl szerettem n az rmt s a dalt, - hadd lssa a jv, hadd mondja el az nek: mily kedves volt nekem e vg vilg, az let.
A munks rtet s tanyt figyeltem n a ngyszer vltoz esztend temn, mert szp a fld, a vz s a lng, ha gbe reszket, szp mindentt, de benn, lelkemben ott a legszebb.
Elmondtam mind, amit reztem s lttam itt, nem flte szvem az igazsg lncait, oly szerelem lakott szivemben, oly tzessg, mlt, hogy nha mg holtban is szeressk, s egy ifju egykoron, olvasvn versemet, rezze, hogy szive megdobban, megremeg, s hs-vr asszonyt, az lt, elfelejtve, csak engem hvjon s leljen t a lelke...
|